Plesiosaurus dolichodeirus

Leírta: Conybeare, 1821-ben.

Korszak: Alsó-Jura

Lelőhelye: Anglia, Németország


A Plesiosauria-ák egyik legismertebb tagja amelyről a cslád a nevét is kapta a Plesiosaurus dolichodeirus. Kövületei igen épen maradtak, fenn. Első fosszíliáit Mary Anning találta, aki az első Ichthyosaurus breviceps-t is megtalálta. Magát a Plesiosaurus fajt William Conybeare írta le 1821-ben.

Az állat 5 méter hosszú, és 1 tonna súlyú volt. Teste elnyúlt, lapos de áramvonalas. Oldal és hasi bordái nagyjából ugyan olyan hosszúságúak. Csigolyái vaskosnak mondhatók. Végtagjai teljesen a vízi életmódhoz alkalmazkodtak, mivel végtagjai uszonyokká módosúltak. Mellső és hátsó végtagjai csontjai érdekes, mivel öt ujjból álltak, de az ujjak több kis csontból tevődtek össze, így létrejött egy hosszú, elnyúlt szerkezet. A Plesiosaurus érdekes lelet, mert a gyomor részén gastrolitokat (gyomorköveket) találtak. Ezen köveknek két szerepe lehetett. Az egyik, hogy segített megemészteni a táplálékot, és a másik szerepe, hogy segítségével az állat könnyebben tudott lemerülni.   Farka mint a család többi tagjánál kicsi. Nyaka nagyjából 1,87 méter hosszú volt. Koponyája lapított, és egyszerű felépítésű. A koponya jóformán csak a szemüregből, és a hátsó halántékablakból áll. Orrürege  rendkívül kicsi, inkább csak két pontnak mondható a koponya méreteit tekintve. Allsó állkapcsa vékony, és a vége egy kicsit túlnyúlik a koponyán. Fogazata hosszú, tüskeszerű, ami ideális a halak megragadásához.

Táplálékát más állatok adták, elsősorban halak.

           

Írta: Nagy Attila